A kovácsolás története, kovács-kézműves hagyományok ápolása
Hazánkban az első kovácsvas nyomot a Balaton környékén feltárt két kétezer éves, kelta eredetű korcsolyapenge jelenti. A kovácsolás (fémek képlékeny alakítása) már a honfoglaló magyarok számára is ismert volt. Akkoriban még földbe vájt üregekben izzították a vasat és mindent újrahasznosítottak. Igen nagy becsülete volt ennek a fémnek. A román kornak, a gótikának és a reneszánsznak is megvolt a maga jellemző motívum- és formavilága a kovácsolás terén, de a legjelentősebb, leglátványosabb kovácsmunkák (díszes kapuk) vitathatatlanul a barokk korban készültek. A vas megmunkálását előbb a víz erejének befogása, majd gőz energiájának felhasználása forradalmasította. A kézi kovácsolás fokozatosan háttérbe szorult, ezzel egy időben az újabb és újabb technológiai vívmányok alkalmazásával a gyárszerű kovácsipar gyors fejlődésnek indult. Mezőkövesden a múlt század közepén még 13 kovács tevékenykedett. Egy részük úgynevezett kommenciós kovács volt, akiket az egymással társuló gazdák fogadtak fel és biztosítottak számukra műhelyet, eszközöket. A saját műhellyel rendelkező kovácsok náluk jobb helyzetben voltak, a közösségen belül nagyobb volt a megbecsültségük. A magyar kovács-kézműves hagyományok védelme, életben tartása, és a kézművesség szerepének erősítése érdekében 1991-ben alakult meg a Magyarországi Kovácsmíves Céh. A magyar művészi kovácsokat összefogó közhasznú egyesületnek jelenleg 37 tagja van, köztük népi iparművészek, iparművészek, a népművészet ifjú mesterei az ország minden részéről.
Lengyel László kovács, Szentistván
Lengyel László 1971-ben született Mezőkövesden. Az általános iskola elvégzése után Miskolcon a Gábor Áron Kohó- és Öntőipari Szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Gyakorlati órákon betekintést nyert többek között a kovácsmesterség rejtelmeibe is, és ez olyannyira elnyerte a tetszését, hogy ennek hatására átjelentkezett a 100. számú Diósgyőri-Vasgyári Szakmunkásképző- és Szakközépiskolába, ahol kovácsként végzett 1990-ben. Hosszabb ideig dolgozott a Miskolci MÁV Jármű Javító nagy kovácsműhelyében, ahol ipari kovácsolással foglalkozott. Szakmai fejlődése 1999-ben kapott újabb lendületet, amikor egy lakatos műhely dolgozójaként egy kovácsoltvas kapu teljes megtervezését és kivitelezését vállalta el és teljesítette sikerrel. Ekkortájt ismerkedett meg Galambos István mezőkövesdi lópatkoló- és kocsikováccsal. Pista bácsitól saját elmondása szerint igen sokat tanult. Vele együtt vesz részt évente olyan jelentős, országos szakmai rendezvényeken, mint például az Országos Kovácstalálkozó Vésén (Somogy megye) és a Fazola Henrik díszműkovács-verseny Miskolc-Újmassán. A rangos találkozókon való megjelenés célja a folyamatos tanulás és tapasztalatszerzés mellett a szakmán belüli személyes kapcsolatok ápolása. Felkéréseknek eleget téve évről évre tart mesterség-bemutatókat Mezőkövesden a Mezőgazdasági Gépmúzeumban a Matyó Húsvét alkalmával, a Múzeumok Éjszakáján és az Országos Gépésztalálkozókon.
A mesterséghez kapcsolódó célkitűzései között szerepel a népi iparművész cím megszerzése és a különböző tájegységekre jellemző kovácsmunkák motívum- és formavilágának részletes tanulmányozása. Különösen érdeklődik a tulipán és a kígyó motívuma iránt, ami hozzáértők véleménye szerint hungarikumnak tekinthető, hiszen ezek leginkább a hazai kovácsmunkákon jelennek meg nagy számban. A közeljövőben tervezi egy bemutató kovácsműhely létrehozását Szentistvánon, ahol az érdeklődők betekintést nyerhetnek az ősi mesterség rejtelmeibe. Ehhez az eredeti szerszámok és eszközök két évtized gyűjtői munkájának köszönhetően már rendelkezésre állnak. Jelentősebb munkái közé tartozik egy Dunakesziben található villa erkélyrácsa és kovácsoltvas kapuja, emellett több míves kerítést is készített az elmúlt években. Kisebb méretű dísztárgyai eljutottak Európa számos országába, sőt még Ausztráliába is.
