A geleji pincefalu a dél-borsodi térségben egyedülálló, az országban is csak igen kevés hasonló található.
Megközelítése:
Mezőcsát felől érkezve a Főútról az „Élőhal kapható" táblánál jobbra kell fordulni. Ezen az úton kb. 700 méter után, az utolsó házat elhagyva balra kell fordulni. A pincefaluig innen földút vezet tovább.
Története:
A geleji pincék ódon hangulatú pinceházainak némelyike már a XIX. század nagy szüreti felvonulásainak is tanúja lehetett. Ezeket az épületeket nagy valószínűséggel ugyanabból a kőanyagból építették, amelyekből a temető régi sírköveit is kifaragták.
A gelejieknek az 1930-as évekig a falu határában egyáltalán nem, a belső kertekben pedig csak jelentéktelen nagyságú szőlőskertjeik voltak. Sőt: a kataszteri felmérésekből tudjuk, hogy 1889-ben még a ház körüli kertekben sem termesztettek szőlőt. A legtöbb geleji gazdának Emődön, Nyékládházán és Geszten voltak a szőlői, borukat pedig a falutól nyugatra található pincékben tárolták. Azt, hogy a "Pincesor" milyen idős, nem lehet bizonyosan tudni.
A "geleji hegybe" épített pincékről a hagyomány azt tartja, hogy a mezőkeresztesi csata idején a falu lakói ide rejtették a tatárok elől terményeiket (érdekes, hogy a pincék mellett és felett elhelyezkedő földterületeket is Vermeknek és Vermes hátnak nevezik). Hogy mennyire lehet hinni a néphitnek, nem tudhatjuk biztosan, viszont valószínű, hogy a visszaköltözés (1730-as évek) után nem sokkal újjá- vagy felépíthették a pinceépületeket.
Bár a szőlőtermesztésnek a faluban nem volt hagyománya, a megmunkálással kapcsolatos munkák és ünnepek az egész falu lakosságát összefogták. (Ez a folyamat az 1930-as évektől csak felerősödik, hiszen ekkortól kezdve Gelej határában - a Pólya háton - mintegy negyven kataszteri hold területen kezdenek el szőlőt termeszteni.)
(Forrás: Erőss Gábor: Geleji Hereditás - Egy falu öröksége, Bp., 2008)
