A Geleji Református Egyházközség fennállásának több, mint négy évszázada alatt három alkalommal épített új templomot; előbb a visszatelepedés után, 1739-ben, majd 1821-ben, végül ezt a templomot építik át mai formájára. Az Egyházközség sorozatos megpróbáltatásokat kényszerül megélni története során; szélvész dönti le a tornyot, toronysüvegének faanyagát gombabetegség támadja meg, melynek eredményeképpen két ízben is újjá kényszerül építtetni azt. 1577-ben Gelejen is megalakul a református egyház, s a lakosság nagy része protestáns lesz. Ugyanebben az évben kapja meg a község első tiszteletesét, Wallay Jánost, akinek hivatalát Debreceni György veszi át 1581-ben.
Az ő idejük alatt épül fel az első templom, amelyről meglehetősen keveset tudunk, viszont feltételezhető, hogy kőtemplom volt. Az 1596. október 26-ai elvesztett mezőkeresztesi csata következményeként a virágzó Gelej teljesen elpusztult, a templomot a törökök lerombolták. A lakosság kisebbik része Mezőcsátra, nagyobb része pedig Mezőnagymihályra menekült, és ott telepedett le. A gelejiek az áttelepülés után Nagymihályon is külön intézték hivatalos ügyeiket, a geleji egyház például a mezőnagymihályi gyülekezet leányegyházaként működött tovább. (Az egyház pénzügyeit már a visszatelepedés előtt is külön kezelték. 1730 előtt és után is Ns. Makai János - korábban Mezőnagymihály bírója - volt megbízva e feladattal, 1732-tõl pedig a geleji egyház kurátora lett.) Mindezekből arra következtethetünk, hogy az elvándoroltaknak feltett szándékuk volt, hogy visszatelepedjenek Gelejre. 1730 körül 18 nemesi származású család királyi megerősítést nyer geleji birtokában, s visszaköltözésük (1731) után azonnal megszervezik anyaegyházukat, 1739-ben az első tiszteletes, Varsányi József vezetésével pedig templomot kezdenek építeni állami támogatással. A feltételezhetően vályogfalú, fatornyos templom a Kovács-zugban, a Csincse patak keleti partjának egyik kiemelkedésén épült fel (a mai templom helyén; a területet a Kovács család adományozta az egyház számára). 1780 körül új templom építését határozza el a presbitérium, és nem sokkal később (Tunyogi Mihály lelkészsége alatt), 1794-ben el is készül a kőtorony, 1807-ben pedig leteszik a templom fundamentumkövét, s még ugyanebben az évben felépül az új kőtemplom. 1813-ban elkészülnek a különböző berendezések, "székek" (padok), illetve kisebb átalakításokat végeznek az épületen, 1821-ben pedig felszentelik a templomot.
Munkája gyümölcsét azonban nem élvezhette sokáig Gelej népe, hiszen az átadás után hét évvel, 1828-ban egy szélvész ledönti a tornyot, mely a tetőzetet is beszakítja. Az egyháztanács ezt követően - valószínűleg pénz hiányában - a megsérült tető gyékénnyel való kijavíttatását határozza el. 1843-ban újabb csapás éri az egyházat; villám csap a toronyba, körülötte négy ház is leég. Az Egyházközség 1845. január 25-én határozza el, hogy új tornyot építtet, ami ugyanebben az esztendőben el is készül. Az ezt követő 50 évben nem történnek jelentősebb átalakítások, az egyháznak csak arra marad pénze, hogy 1848-ban bezsindelyeztesse a tetőt, kisebb renoválásokat végezzen az épületen (1863-ban és 1865-ben), illetve 1879-ben a megromlott zsindelyeket kijavíttassa. Mivel a nagyobb méretű felújítások évről évre elmaradnak, a templom az 1890-es évek elejére életveszélyessé válik. Elkerülhetetlen tehát egy "teljesen új torony készítése és a templomnak is nagyszerűen széppé (a mai formára való) átalakítása"; de még mielőtt elkezdeném a felújítás eseményeinek ismertetését, pár szót szeretnék szólni templomunk harangjairól is. Az biztos, hogy az egyházközségnek már a középkorban is volt (valószínűleg egy darab) harangja. A falu elpusztulása (1596) után ezt a harangot magukkal is vitték a Mezőnagymihályra menekült gelejiek, onnan vissza azonban már nem hozhatták, így a XIX. század elejére - amikorra felépült az új templom - szükségessé vált, hogy az egyház új harangot öntessen. Az első harangot 1730-ban öntették Budán, Antoni Zechenter műhelyében. A másfél mázsás harang további sorsáról nem tudunk. A második harang 1826-ban készült el Justel János öntödéjében (Egerben), a harmadik pedig 1832-ben, Eberhard Henrich műhelyében.
Ez utóbbira biztosan a hívők adták össze a pénzt, mégpedig "oly nagy buzgalommal, hogy a begyűlt pénzből meg is marad, s ezt előbb toronyórára, majd a torony kijavítására, felépítésére fordítják." (1845-ben) - írja Kenyeressy. Újabb harang készült 1893-ban, Egri Kis András és neje, Egri Kis Borbála adományából (750 kg-os, Seltenhofer Frigyes Fiai öntötték Sopronban. A harangot kútba fulladt unokájuk, Lídi emlékére öntették). Az első világháborúba a gelejiek harangjait is elviszik, csak a "Lídi" nevű marad az egyház tulajdonában. A második világháború ismét "felemészt" egy harangot, ekkor a Sámuel-tõl kell megválnia az Egyházközségnek. Helyébe csak 1984-ben kerül ismét harang (260 kg-os, Diósgyőrben készítették), melyet Kékedi Bertalan tragikus hirtelenséggel elhunyt fiatalember emlékére öntettek. Miután a presbitérium elfogadta Ns. Tóth Sámuel tiszteletes "ajánlatát" az új templom és torony építésére vonatkozóan (a miskolci Egyházpénztártól "hatos kamatra, hatodik évig leendő le törlesztésre"), kölcsönt vesznek fel, s ezt oly módon fizetik vissza, hogy minden geleji adófizető polgár földadójának kétszeresét kell beadni az egyház pénztárába. 1893 júniusában megköttetik az egyezség az egyház és az építész, Szívós Zsigmond között. 1893 augusztusának elejétől folynak a munkálatok a templomon, s a szokatlanul meleg időjárásnak köszönhetően ("karácsonykor is poros út volt") a munkások az év végén is dolgozhatnak a szabadban. Az újjáépítést a tornyon kezdik el, augusztus 4-én; Makay emlékiratából tudjuk, hogy Kalas András ácsmester ezen a napon vette le "a régi torony tetejéről az régi Gombot" és hogy ezután kezdték leszedni a torony "mindenféle fáit. Az építésben meglehetősen haladtak, mindenféle hozzávalókat hordták a sok pénzért fogadott szekeres emberek."
Azt, hogy a templom épületét milyen módon építették át, nem lehet biztosan tudni. Az északi és déli oldalakon lévő bejáratokat valószínűleg kibővítették (egy 1860-as évekből származó térkép ugyanis nem jelöl oldalbejárati "kereszthajót" a templomon), de meghagyták az ajtók körüli "kőpárkányt" (a déli oldalon lévőn ma is láthatjuk az 1807-es, bevésett évszámot). Az új torony 1893. október 15-ére készült el. 1893 decemberének elejére készítik el az új padokat (a korabeli szóhasználattal élve székeket), Magyar Gyula, mezőkeresztesi asztalos mester irányításával. 1894-ben még csak félkész templomot talált az új esztendő, a munkálatok azonban csak tavasszal folytatódtak. Április végén elkezdik kimeszelni a tornyot, s ugyanekkor látnak hozzá a templom mennyezetének "pingálásához" is. A torony és a mennyezet festését is május elejére fejezik be. A hónap végére megérkezik a faluba az új toronyóra, illetve Ns. Pásztor József kurátor az "asztalos mesterekkel" és Szűcs Jánossal elkezdi felépíteni a templomhajó két végében lévő karzatot (legények és iskolás gyermekek karzata). Június végére elkészül a "templom földjének színes öntvényű téglákkal való kirakása", és Ns. Tóth Sámuel tiszteletes adománya, a márvány Úrasztal is. Július közepére felépül mindkét karzat, augusztus első hetében pedig megérkezik a "díszes orgona", melyet Országh Sándor "cs. és királyi orgonakészítő" épített Budapesten. Az új templom 1894 őszére készül el, az első istentiszteletet pedig szeptember 30-án tartják. Ezt követően mintegy 76 évig ismételten nem történnek jelentősebb átépítések, renoválások; csak 1970-ben válik szükségessé az omladozó vakolat letisztítása és új vakolattal való borítása. 1998 júniusára elkerülhetetlenné válik a torony faszerkezetének részleges, horgonylemezeinek pedig teljes cseréje.
A torony rézlemez borítást kap, ami teljes mértékben a korábbi másolata. 1999-ben a templom belső falait és a külső alapot lefestik, illetve a fő-és a déli oldalbejárat elkorhadt ajtajait kicserélik. 2004. november 19-én orkánerejű szélvihar söpört végig a település egyes részein, ami több lakóház tetőzetét is felszaggatta, és hatalmas méretű, élő fákat csavart ki tövestől. A vihar elvonultával kiderült, hogy a toronysüveg is megsérült, egy helyen felszakadt a saroklemez, illetve a gömb feletti díszek, a kakas és a csillag letörtek. A toronysüveg korábban is el volt csavarodva a császárfa körül, a vihar után azonban a hajórész felé dőlni kezdett, erősebb széllökések esetén pedig a süveg csúcsa jelentősen kilengett. A beható felmérések és szakvélemények elkészülte után kiderült, hogy sokkal nagyobb a baj, mint azt eleinte gondoltuk. A torony faszerkezetét (is) gombabetegség támadta meg, és az olyan mértékben károsodott, hogy elkerülhetetlenné vált a teljes újjáépítés. Miután adományok összegyűjtése után rendelkezésére állt a beruházás több millió forintnyi fedezete, megkezdődtek a munkák. A 113 esztendős tornyot 2006. október 3-án kezdték lebontani, az új süveg pedig 2007. február 2-án került a helyére.
Forrás: Erőss Gábor: Geleji Hereditás - Egy falu öröksége, Bp., 2008
